Tizenhét évesen valahogyan arra jutottam, hogy a legtöbb félelem (pl. a sötétséggel együtt éledő fantáziák...) mind csak a képzelet szüleményei... A gondolatmenetet végigvittem egészen odáig, hogy többé semmitől sem fogok tartani...!
Büszkén ki is fejtettem családi körben a felfedezésemet, mire apám azt vetette fel, hogy ha tényleg így van, akkor az éjszaka közepén menjek be egyedül a temető közepéig..., ha merek. Ráálltam.
Éjféltájt leparkoltunk egy néptelen utcában a temető előtt. Egyedül, zseblámpával a kezemben indultam a temető közepe felé... Kis izgalmat éreztem, de nem féltem. Csend volt, csak saját lépteimet hallottam a hóban. Váratlanul villódzó fények tűntek fel itt-ott. Megrémültem, torkomban dobogott a szívem és lehetséges fenyegetések megfoghatatlan kísértetei kezdtek elhatalmasodni rajtam. Majdnem menekülőre fogtam.
Valahogy mégis összeszedve magam azt gondoltam: kell, hogy legyen megnyugtató magyarázata a villódzásoknak, mert minden “más” ugyebár csak a képzelet szüleménye lehet... A félelem így legyőzhető...
Némi töprengéssel és kísérletezéssel rájöttem, hogy saját elemlámpám márványlapokról visszaverődő tükröződéseinek jelentését keresve juttattam magam kis híján a félelmek reflexes uralma alá...
Kikapcsoltam a lámpát és a hold fényében felszabadultan folytattam az utat...
A szabad választás egyik kulcsa, hogy felismerjük-e a pillanatot, amikor észrevétlen automatizmusaink veszik át az irányítást felettünk. Ha ekkor azonnali cselekvés helyett, a feszültséget viselve megállunk és magunkra nézünk, esélyünk lehet jobb döntéseket hozni, jó irányban tovább indulni, esélyünk lehet változni, fejlődni... Úgy gondolom, hogy mind személyes szinten, mind pedig team munkában, közösségben is ebben rejlik a tanulás egyik lényegi és inspiráló momentuma.
Hiszek abban, hogy életünk kihívásait magunk teremtjük és alakítjuk: fenntartjuk, megváltoztatjuk, vagy kiteljesítjük. Másokkal együtt megoldásokat keresni, ebben úton lenni számomra is kaland, ahol autonóm partneri pozícióból támogatom és inspirálom azokat, akik ezt kérik:
- kapcsolódva mások világához, tisztelve azok egyediségét, értékeit,
- egyúttal ösztönözve “bentről nézve” rejtett, de életre hívható lehetőségek felismerésére, alakítására és valóra váltására.
Nagyvállalati környezetben 5 év, majd üzleti, piaci környezetben 10 év szervezetfejlesztő és coach tanácsadói tapasztalattal rendelkezem felső- és középvezetők, valamint team-ek és szervezetek fejlesztésében.
Könyvek, tudományok, iskolák, módszertanok, különböző megközelítések... számomra ez mind szabadon alakítható eszköztár és lehetőség - arra, hogy úgy éljek, ahogy szeretnék és arra, hogy abban támogassak másokat, hogy ők is megtalálják az utat ehhez.